Voltál már ág, melyet csak a szél tudott megtörni,
Sírhatok, írhatok, de kinek?
Ág voltál, mely sóhaly nélkül tört meg,
Még a nyár előtt télbe borult szívem.
A sors vezetett apránként utamon,
Apránként ellopta az éveket,
A szívem elégett, több száz darabra tört,
Életem is darabokban hever.
A hűtlenség már velem van,
Ellopta fényes nappalaimat,
Nem azt kérem, hogy más fizessen helyettem,
Szívem (érzelmeim) még számomra is furák.