1.Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.
2.A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.
3.Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom,
Megértik ezt a szolgálatot.
4.Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
5.De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.
6.Legyoztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
7.Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
8.Nemsokára Isten legmagasabb ítéloszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
9.Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.
10.A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
11.Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon!
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!
12.Tegnap hősök kellettek, ma mártírok,
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.
13.Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.