Édes rózsám, kertemben tavasz vár
őrizném véled a táj illatát
bár óvnak a fák, a könnyem már patakká
ha nem hallom lelkednek lágy dallamát
az én szívem odahúzna már
hol egymásba feletkeznénk, erdőben szeretkeznénk
csillagfényben táncot járhatnánk
a Dunában megmerülnénk, majd a partján jól lesülnénk
fák tövében hajnal virrad ránk
átölel a táj
pár emlék, pár szó, szívünkben virágzó
múltunkból jött oly sok útravaló
s ha megkondul majd, végül a harangszó
itt érjen minket a búcsúztató
nékünk csak ott volna jó
hol egymásba feletkeznénk, erdőben szeretkeznénk
csillagfényben táncot járhatnánk
a Dunában megmerülnénk, majd a partján jól lesülnénk
fák tövében hajnal virrad ránk
átölel a táj
már nyílik a virág, belenő a szívünkbe
édes szirmát hullatja rám
oly tágas a világ, kicsi lány vagyok benne
de érzem a hitem, ami elhoz majd minden csodát