Azt kérdezed, hogy annak mi értelme van
Mióta eszed van, a szíved nyugtalan
A magyar valóság azt mondod felkavar
De van mit benned felkavarni, ez a baj!
Az élet nyelve szép ez Isten adta kincs
Az ember ismeri, de nem beszéli mind
Azt mondom szerelem, azt mondod
az egy múló állapot
pedig bármit teszel nélküle,az eleve halott.
Kell, hogy észrevedd, felfedezd
hogy minden ami jó örökre megmarad
s bár nem mind látható.
És még hallod e azt néha
ami mélyen benned él
a zaj mögött a Csend ami az életről mesél.
Minden egyes szívben azt dobogja a Végtelen
A szeretet nem gyengeség, de az erőszak vakmerő félelem...
Mint meztelenül ölelni kinn a hóban,
vagy egy süllyedő hajóban
Ezeregy veszélyt rejt amíg élsz,
de az élet maga szép
Mint elveszteni azt, akit szeretsz mégis
megtanulsz ezzel együtt élni
Ezeregy sebet ejt amíg élsz,
de az élet maga szép...
Ki tudja merre jár ki már rég nincs velünk
Az évek sokszor kirabolták már a szívünk
Azt mondják egyszer valahol mind találkozunk,
hogy átutazók vagyunk és nem csak úgy meghalunk
De itt leszünk, jó nekünk bár kissé gyorsan felnövünk
Lázadunk, s ha úgy vagyunk megszökünk szeretkezünk
De tiszta még a szívünk és a lelkiismeret
Mert Isten ismer téged és Őt te is ismered.
S, hogy annyi nehéz nap mögötted nem hiába van
Hogy minden benned él,nem vész el semmi nyomtalan
Nem tűnik semmi el belőlünk. Minden, minden megmarad
Az összes tett, a szó és minden, az összes gondolat...
Mit ér a félelem, hadd jöjjön bármi így
Én engedem hadd menjen, ha az már rég nem tanít
Azt mondom a Boldogság az nem egy múló, ritka állapot
Az nézőpont, ami ha megvan jól láthatod
Az életed, a végzetet, a benned élő gyermeket
Hogy Isten se -helyetted- nem bocsáthat meg neked
és hallgatod a hangját, ami mélyen benned él
A zaj mögött a Csend ami mindent elmesél...