Az eső ezer szöget ver rám,
szöget üt a szélben síró fán,
rámszögezi bánatterhét,
de te nem jössz, hogy levennéd,
az eső csak hull, egyre hull
feketén dobol a ház falán,
ablakszemek könnyeznek dalán,
rámzárja a magány ajtaját,
de te nem jössz, hogy kinyitnád,
az eső csak hull egyre hull-
ha a felhőt szerte oszlatnád,
mint egy virág úgy hajolnék rád-
Az eső kopog szívem helyén,
sötétből rak falakat körém,
megvakítja éjszakámat,
de te nem jössz, hogy fényt lássak,
az eső csak hull egyre hull-
ha a felhőt szerte oszlatnád,
mint egy virág úgy hajolnék rád-