Az idő szalad, a felhő vonulnak,
Az utolsó utazó is elmegy.
Még nem múlt el végtelen vágyódása.
Hol vagy, én Hold-arcúm?
Az éj leszáll, a rózsa elhalványul,
Szemeim könnyel telnek meg.
Emlékeim, sírjatok velem!
Hol vagy, én Hold-arcúm?
Talán a rendőrségen vagy?
Kezeid bilincsben?
Nézd, az éj ma is leszáll,
Hol vagy, én Hold-arcúm?
Vers:
Ifjúságom térdre zuhant,
Mikor elmúlt a szerelem.
Születésünkkor meztelenek vagyunk,
Még te is, én Hold-arcúm.
Ahogy a száraz levelek hullanak le az ágakról,
Úgy töröd meg ajkam sóhaját.
Gyere vissza, én Hold-arcúm, bárhol is vagy, jöjj vissza.
Nélküled nem megy,
Vérkönnyeket hullatok, vért!
Ha van még erőd gyere, gyere!
Mert úgy botorkálok, mint egy utolsó lehellet,
Mert teljesen meztelen vagyok,
Mert nélküled kell élnem,
Mert én... mert én...