Idővel...
Idővel minden elmúlik
Elfelejtjük az arcot és elfelejtjük a hangot
A szív, amikor többet ver,
Nem a zavartatás tovább keresni,
Békén hagyni és ez idővel nagyon jó
Idővel...
Idővel minden elmúlik
A másikat, akit szeretnek, akit az esőben keresnek
A másikat akit kitalálnak egy pillantás alatt
A szavak között, a sorok között és a smink alatt
Egy festett eskü, aki megcsinálja saját napnyugtáját
Az idő múlásával minden eltűnik
Idővel...
Idővel minden elmúlik
Még a legjobb emlékek is
Rendelkeznek ezekkel a szájakkal
A karzaton, a hálál sugarában turkálok
Szombat este, amikor a gyengédség magára marad
Idővel...
Idővel minden elmúlik
A másik akiben egy nátháért hisznek, egy semmiért
A másik aki elé szelet vetnek és bizsukat
Akikért el adták volna a lelkét is egy pár souért
Mielőtt akár a kutyákat kiképzik
Idővel minden rendben lesz
Idővel...
Idővel minden elmúlik
Elfelejtjük a szenvedélyeket és a hangokat
Azét aki suttogta a szegény szerencsétlenek szavait
"Ne gyertek haza túl későn, és főleg meg ne fázzatok"
Idővel...
Idővel minden elmúlik
És fehérnek érezzük magunkat, mint egy kimerült ló
És befagyva érezzük magunkat egy vészjósló ágyban
És egyedül érezzük magunkat, de leleményesnek
És becsapva érezzük magunkat az elvesztegetett évekért
Tehát, valóban
Idővel ... már nem szeretünk