A lehulló levelek
Táncolnak az ablak előtt.
Az őszi levelek
Mind arany és vörös színűek.
Látom ajkaidat,
A nyár csókjait,
Napbarnított kezeidet,
Miket tartani szoktam.
Mióta elmentél,
A napok egyre hosszabbak.
És hamarosan hallom majd
A tél régi dalát.
De mindennél jobban hiányzol,
Drágám, mióta az őszi levelek hullani kezdtek.
Ez egy dal,
Mi pont olyan, mint mi:
Te, aki szerettél engem,
S én, ki szerettelek téged.
Mi ketten együtt éltünk,
Te, aki szerettél engem,
Én, ki szerettelek téged.
De az élet elválasztott minket,
Azokat, kik szerelmesek voltak.
Minden csöndes,
Semmi sem csap zajt,
És a tenger elmossa a homokban
A parton álló szerelmesek lábnyomát.
Mióta elmentél,
A napok egyre hosszabbak.
És hamarosan hallom majd
A tél régi dalát.
De mindennél jobban hiányzol,
Drágám, mióta az őszi levelek hullani kezdtek.