Megrogyok a kemény
Fájdalom súlya alatt
Amely összezúzza lelkem köszönet nélkül
Hit nélkül fohászkodom
Az időhöz amely eltöröl
Ez a düh mardossa a lelkem
A harag érzete
Aziránt kit szeretünk
Erősebb volna?
Tűzbe kéne vetni
Az összes hazugságot és gyalázatot
Ami rossz, rossz, rossz?
Istenem, add, hogy egy nap megbocsássak,
Mert ő az, aki férfit faragott belőlem
Akarom hinni, hogy az én hibám
Hogy ma más mellett alszik.
Megrogyok a kemény
Jégpáncél alatt
Mely égeti testem enyhülés nélkül
A hangja visszhangja
Mohón belém mar
És felfal teljesen
A harag érzete
Aziránt kit szeretünk
Erősebb volna?
Tűzbe kéne vetni
Az összes hazugságot és gyalázatot
Ami rossz, rossz, rossz?
Istenem, add, hogy egy nap megbocsássak,
Mert ő az, aki férfit faragott belőlem
Akarom hinni, hogy az én hibám
Hogy ma más mellett alszik.
Az éjszaka az űr, s a távolság
Az unalom, a hiány, az elhanyagoltság
Az ordításomra csended válaszol
Így csak síros és fohászkodom
Istenem, add, hogy egy nap megbocsássak,
Mert ő az, aki férfit faragott belőlem
Istenem, add, hogy egy nap megbocsássak,
Mert ő az, aki férfit faragott belőlem
Akarom hinni, hogy az én hibám
Hogy ma más mellett alszik.