Habár nem tudod
kitaláltam a neved,
bedrogoztam magam ígéretekkel,
autókban aludtam...
Habár nem érted,
sosem írom rá a nevem a borítékra
nehogy nyomot hagyjak...
Habár nem tudod,
a hátadon aludtam...
és az ágyam panaszkodik
a hidegre, amikor elmész...
bepáncéloztam az ajtómat
és amikor elérkezett a reggel
nem is vettem észre, hogy sosem voltál ott...
Habár nem tudod,
annyit beszélgettünk...
teli kezekkel
minden nap egyre gyengébb
tengereket fedeztünk fel, hajókat vezettünk
csókokkal indítottam el
az ajkaid tengerén