Ατμόσφαιρα ηλεκτρισμένη [Atmósfaira ilektrisméni] [Hungarian translation]

Csupán véletlen volt, hogy összetalálkoztunk

Pusztán hirtelen, hogy az éjszaka kezdetén

Véletlen tán az is, hogy szívünk milyen egyszerre dobog

Sok-sok év után ... hogy újra ... Te meg én.

Szemedbe nézek, s Te énrám nézel

Átölel karom, s Te ugyanígy tészel...

S minden izzik köröttünk, tán Te is észreveszed

Szánkat egy kimondott szó sem hagyja el

Ma éjjel mindent elmond a csend,

Mit is mondhatnál még? S én mit mondhatnék Neked?

Milyen furcsa tudni így, hát hogyan is lehet,

Hogy Te engem vártál, s én csak Tégedet.

Minő véletlen, hogy újra találkoztunk

Az őszi esőben, a fák lombja volt csak a fejünk felett

Véletlen tán az is, hogy újranyitottuk

azt a régi, be sosem gyógyított sebet.

Szemedbe nézek, s Te is csak nézel rám

Átölel két karom, s e pillanat most mindent körbezár.

Refr. (x2)