Csupán véletlen volt, hogy összetalálkoztunk
Pusztán hirtelen, hogy az éjszaka kezdetén
Véletlen tán az is, hogy szívünk milyen egyszerre dobog
Sok-sok év után ... hogy újra ... Te meg én.
Szemedbe nézek, s Te énrám nézel
Átölel karom, s Te ugyanígy tészel...
S minden izzik köröttünk, tán Te is észreveszed
Szánkat egy kimondott szó sem hagyja el
Ma éjjel mindent elmond a csend,
Mit is mondhatnál még? S én mit mondhatnék Neked?
Milyen furcsa tudni így, hát hogyan is lehet,
Hogy Te engem vártál, s én csak Tégedet.
Minő véletlen, hogy újra találkoztunk
Az őszi esőben, a fák lombja volt csak a fejünk felett
Véletlen tán az is, hogy újranyitottuk
azt a régi, be sosem gyógyított sebet.
Szemedbe nézek, s Te is csak nézel rám
Átölel két karom, s e pillanat most mindent körbezár.
Refr. (x2)