Atlantisz
Atlantisz
Elindulok, többé nem várhatok,
el kell menni innen, hiányzik a levegő, hogy lélegezzem, és ha a világ körülöttem elhallgat, hallok egy dalamot.
Azt álmodtam, hogy a parton állok,
láttam, ahogy a mélysége csillogott,
ott, ahol a szerencse el van rejtve,
és örökké szeret engem egy szív,
és ahol Atlantisz van.
(refrén:)
Atlantisz él és az idő megérett a csodákra,
megkeresem veled az utat, gyere, egyszerűen alámerüljünk.
Mi ketten, sulytalanul, úton vagyunk a végentelenséghez,
soha nem késő - Atlantisz él.
Láttam egy fényt, ahogy elsüllyedt az óceánban,
az utolsó erővel, és az a veszély állt fenn, hogy vízbe fulladjak,
tüzes szárnyakon elvitt a fantázia országába.
Ne felj a viharoktól és az árapálytól,
a varázslat biztonságban oda fog vezetni,
oda, ahol az álmom van
és a Hold megcsókolja a Napot,
mert minden szerelem.
(refrén)
Atlantisz él és soha nem el fog merülni,
mert csak az számít igazából, amit szívvel látunk,
Mi ketten, sulytalanul, úton vagyunk a végentelenséghez,
Soha nem késő - Atlantisz él.
Soha nem késő - Atlantisz él.