Feladtam, hogy ezen gondolkodjak, úgysem jutok a végére,
Rágódunk a történteken, de könyörgük, hagyjuk már!
Az tesz minket boldoggá, ha valaki mást szeretünk,
És ez elég, hogy távol tartson minket egymástól, szerelmünk túl könnyen véget ért.
De sem az éjjel, sem a nappal nem törli el vágyamat,
Talán csak a végső pusztulás lesz képes rá.
Szívem minden egyes zuga hazavár téged,
Gyere, örülnék, ha bejönnél erkélyem ajtaján,
De talán lehetne kissé kevesebb harc, és több nevetés.
Furcsa, de szívemben már béke honol.
Hogy nem vettem észre, hogy szívem mennyire őrült?
Bocsásd meg féltékenykedésemet!
Ha valaki más mond valamit, már nem hiszem el, kedvesem,
Míg nem látom a saját szememmel, de bármit megtennék érted!
Már évek teltek el azóta, hogy egy napon elhagytál, kedvesem.
Ha boldog vagy nélkülem, én inkább továbbra is a négy fal között maradok.
Sem az éjjel, sem a nappal nem törli el vágyamat,
Talán csak a végső pusztulás lesz képes rá.
Nézd meg szívem összes zugát, mindegyik hazavár téged,
Gyere, örülnék, ha bejönnél erkélyem ajtaján,
De talán lehetne kissé kevesebb harc, és több nevetés.
Furcsa, de szívemben már béke honol.
Hogy nem vettem észre, hogy szívem mennyire őrült?
Bocsásd meg féltékenykedésemet!