Astronaut [Hungarian translation]

felveszem, semmi nem tart a földön

minden sápadt és szürke

túl rég nem repültem

űrhajósként

beetetve rohangálunk körbe, a fejek üresek

nyakig a szarban ülve, a szívük kilyuggatva

a gondok és problémák borospohárba fojtva

kőszerű mosollyal, semmi jobb nem jut eszünkbe

Holnap már elfelejtjük, kik voltunk tegnap

telezabáltuk magunk (és) sosem felejtünk el fizetni

azt akarjuk hogy minden jó legyen, de nem vigyázunk rá

a lélek és az értelem régóta elhallgattatva, nem halljuk őket többé

mert néha érezzük, hogy nem tartozunk ide

itt nincs előre vagy hátra, csak lent vagy fent van

egy a millióból, egy kis pont a földön

felveszem

felveszem, semmi nem tart a földön

minden sápadt és szürke

túl rég nem repültem

űrhajósként

fentről látom a világot

a maradék is ködbe veszik

van időm és helyem elveszni itt fent

űrhajósként

az éjszaka sötétjében itt minden olyan békés, de lent minden megy tovább

mind hozzájárulunk, hogy összetörjön a súly alatt

hiszünk Istenben, mégsem vesszük észre a csodákat

mindig magasabbra törünk, nincsen határ

lassan 8 milliárd ember, mégis hiányzik az emberség

innét hirtelen nem számít semmi többé

innen nem látszanak határok és bőrszínek

minden csendbe borul nem hallom már többé

itt nincs előre vagy hátra, csak lent vagy fent van

egy a millióból, egy kis pont a földön

felveszem

felveszem, semmi nem tart a földön

minden sápadt és szürke

túl rég nem repültem

űrhajósként

fentről látom a világot

a maradék is ködbe veszik

van időm és helyem elveszni itt fent

űrhajósként

és ennél a szépséges látványnál értek meg újra mindent

valójában nem vagyunk egyedül az életben, szerelemben és a létben

szívesen itt maradnék örökre, de vak vagyok

ötmilliárd év után nem vagyunk képes többé létezni

felveszem, semmi nem tart a földön

minden sápadt és szürke

túl rég nem repültem

űrhajósként

fentről látom a világot

a maradék is ködbe veszik

van időm és helyem elveszni itt fent

űrhajósként