Egy történet, egy emelkedés
egy út, egy ceruza,
egy mikrofon, egy kézszorítás vérrel az ujjaim között,
ahogy Isten megátkoz
Érzem a jelölő keresztet bevésődni,
a forró olajat a homlokomon
Átkozott lélek, vak hit,
egy menedék, egy pillantás, a figyelem keresése
A mély utálat és a megváltás között függök
Inkább választom a megváltást az örök átkozottság helyett
Hé, én vagyok az, aki túl sok időt vesztett,
ki tudja, talán te vagy az, aki megtalálod,
aki azt mondja: "bepiszkított", aki azt mondja: "megbélyegzett"
Az, ami kitörölhető egyedül az a választott hit
A megnyugvást kerested egy ravasz férfiben
de a hit kicseszett velünk és a lélegzetünk már rövid
Számunkra nincsen gyógyír, se gyógyszer,
ha már magányos vagyok amikor itt vagy közel...
Lelkiismeret vagy vegyszer, egy hidegvéres fürdő
Annyira elveszett vagyok, hogy nem is találom magam
Semmiből semmi lesz, ebben biztos vagyok
Az akaratom régen túlszárnyalta a tehetségem
Ha el tudjuk rejteni az összes rosszat,
akkor úgy innék, mint az abszintot ma este
És hányszor akartam üvölteni,
de csöndben maradtam
Azok a dolgok járnak a fejemben, amit elvesztettem,
elképzelve másként..
Nem nézek a tükörbe hónapok óta,
az a megérzésem, hogy a visszaverődésben
ott lesz az a maszk, amit feladtak rám
Hé, mint egy idegen, ahogy hazatér
Kijelölöm a csillagokat célnak, már félúton járok
Gyerekként boldog voltam, amikor esett a hó,
most megállítja a forgalmat, elrontja a napot
A tömeg hangja között, ami ujjong,
legyen egy radarod és halld meg azokat, amelyek megvetőek
Tudod a népszerűségben nincs haszon se lényeg
Amikor látod, hogy a szeretteidet elviszi a mentő,
És akkor elnézést kértem az egész életemért
miközben a nővér a karjába szúrta a tűket
Arra kértem Istent: vedd el a pénzem, a motorom, a karrierem,
de ne vedd el a szerelmem...
És hirtelen igazán megértettem, mi számít
Felismertem időben, hogy senki nem él örökké
Hány vasárnap másnaposan otthon, ahelyett, hogy elmentem volna meglátogatni a nagyit
Most hiányzik az édes élet, igazán bánom
Mert amikor futsz a győzelem után, nem látod mit veszítesz
Az édesanyád hív az irodában, dühösen válaszolsz és ideges leszel
Van aki sokkal előbb,és van aki késéssel érkezik, akárhogy is, senki sincs időben
Ha el tudjuk rejteni az összes rosszat
akkor úgy innék, mint az abszintot ma este
És hányszor akartam üvölteni,
de csöndben maradtam
Azok a dolgok járnak a fejemben, amit elvesztettem,
elképzelve másként
Nem nézek a tükörbe hónapok óta,
az a megérzésem, hogy a visszaverődésben
ott lesz az a maszk, amit feladtak rám
Lágyabbak, mint a hamu
Elrepülünk,ahogy a szél fúj
Értékesebbek, mint a gyémánt, ami
fénnyé lesz, ahogy kint beesteledik...
Fénnyé leszek, ahogy kint beesteledik...