Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Vagy, hogy haza mikor térsz,
De a kulcsok ott várnak a lábtörlő alatt,
Talán egyszer még szorosan magamhoz ölelhetlek majd.
Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Csak végre vonszold haza magad!
Tudtuk, hogy ehhez az életstílushoz nem jár leírás,
Ezért hát megpróbálok a semmiből összehozni valamit,
De ez néha valójában teljesen elcseszettnek tűnik,
Felhívsz és még azt sem tudom, hogy éppen melyik városban vagyok.
Vagy, hogy milyen nap van, melyik évben járunk, nem emlékszem már,
Mintha állandóan csak ismétlődésben élnék,
Legutóbb, mikor felhívtál azt mondtam, hogy nem leszek sokáig távol,
Ez novemberben volt, most pedig lassan a decembernek is vége,
Bocsánatot kérnék, de fogalmam sincs, mit ronthattam el.
Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Vagy, hogy haza mikor térsz,
De a kulcsok ott várnak a lábtörlő alatt,
Talán egyszer még szorosan magamhoz ölelhetlek majd.
Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Csak végre vonszold haza magad!
Te viszont egészen elképesztő voltál,
S én korábban erről álmodni sem mertem,
Mások már tutira rég leléptek volna,
De Te, Te teljesen megérted a helyzetet.
Hiszen Te kiálltál mellettem még akkor is,
Amikor mindenki más hazugságokat beszélt,
Kijár Neked a taps, előbb-utóbb úgyis ráunnak majd,
Hát osszák, osszák, osszák az észt,
Minket úgysem érdekel, mit beszélnek,
Osszák, osszák, osszák az észt,
Folytatjuk és vidáman integetünk.
Mert mi már túl vagyunk rajta,
Ők meg élvezkedjenek csak egy kicsit,
Lassan úgyis teljesen elámulnak,
Amikor majd ők is rájönnek.
Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Vagy, hogy haza mikor térsz,
De a kulcsok ott várnak a lábtörlő alatt,
Talán egyszer még szorosan magamhoz ölelhetlek majd.
Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Csak végre vonszold haza magad!
Édesem, hidd el, nincs hozzád fogható.
Ha ezen az úton haladunk tovább,
Akkor minden rendben lesz a végén.
Bízz benne, kapcsolatunk is a bizalomra épül.
Nem érdekel, hol jártál végig,
Amíg én vagyok az egyetlened.
Nem érdekel, miért mentél el,
Úgyis hiányolni fogsz a végén!
Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Vagy, hogy haza mikor térsz,
De a kulcsok ott várnak a lábtörlő alatt,
Talán egyszer még szorosan magamhoz ölelhetlek majd.
Nem tudom, hogy éppen hová mész,
Csak végre vonszold haza magad!