Barátaim, lángolok!
Jelenleg nagyon melankolikus vagyok...
Nem bírom már a sírást, ezt a feketeséget, mely körülvesz,
Ez is elmúlik, ahogy minden, kérlek,ne haragudj!
Mi is csak emberek vagyunk, és néha nem találjuk meg az egyensúlyt,
De mikor az elménk megtalálja a visszavezető utat, újra szerelmesek leszünk.
Néha haragszom a sorsra,
Nem akarok menni, de így csak hamu marad belőlem,
Néha a szerelem nagyon tud fájni,
De bevallom, mindig megújulok.
Barátaim, lángolok!
Jelenleg nagyon melankolikus vagyok,
Mélyen bennem nincs más,
Csak a szomorú, bánatos dalok.
Csak egy csepp vagyok az óceánban, lábnyom a homokban,
De ne felejtsd el, hogy kettőnk hibája, hogy itt tartok,
Mi is csak emberek vagyunk, és néha nem találjuk meg az egyensúlyt,
De mikor az elménk megtalálja a visszavezető utat, újra szerelmesek leszünk.