Aproape cel mai departe [Hungarian translation]

Mint két őrült,

olyanok voltunk és most oly nehezen ismered ezt el

Mint két megszállott,

távoli világokból néztünk a földre

A pillanat varázsa mint az örökkévalóság

Egy csillagporos csók, egyesek azt mondják ez kémia

Mindig arra gondolok, hogy mit teszel velem

Csillagokat is választottam, sőt egy galaxist

Az égből egy egész költeményt alkottam

Mindig arra gondolok, hogy mit teszel velem

Hová jutottunk mi ketten, mi választ szét minket

Olyan közel voltunk a végtelenhez

Ahová mi ketten eljutottunk, senki más nem juthat el

Olyan közel voltunk a végtelenhez

Talán egy pillanatig szerettük egymást és ez olyan hirtelen múlt el

Ezt nem tudom magam mögött hagyni, még mindig újraélem ezeket a pillanatokat

Talán ennek így kellett lennie, talán így íródnak a történetek

És valaki most arra vár, hogy rád találjon és hogy rám találjon

A világ olyan kicsi, közöttünk a csend óceánja

Még mindig terád várok egyedül a világomban, hogy élvezzük a látványt

Hogy el ne tévedj, elküldöm neked fénynek a holdat

Életed során ezernyi utat jársz be

Én akkor is itt leszek, ha nem találnál ide

Örökké várlak

Hová jutottunk mi ketten, mi választ szét minket

Olyan közel voltunk a végtelenhez

Ahová mi ketten eljutottunk, senki más nem juthat el

Olyan közel voltunk a végtelenhez

Most kettéválnak a vizek, leomlanak a hegyek

A virágok, a tűz és az eső is sírnak és te tudod, hogy

A föld csak egy szeretet nélküli dzsungel

Mikor nem lehetünk egymáséi, nincs a lélekben béke

A nap meghasad, a szél jeget hord

A felhők megtörnek és reggel nem ér véget az éj

Nélküled minden a visszájára fordul

és nincs már visszaút

Hová jutottunk mi ketten, mi választ szét minket

Olyan közel voltunk a végtelenhez

Ahová mi ketten eljutottunk, senki más nem juthat el

Olyan közel voltunk a végtelenhez