Április egy kegyetlen időszak
Annak ellenére, hogy ragyog a nap.
A világ homályba takarózva,
előtűnik lomhán, vakarózva.
Még mindig ömlik az áprilisi eső
A völgyek megtelnek fájdalommal
Kérdőn nézek a szürke égre
De Te sem tudod, mindez mi végre.
Ahol a kéknek kellene lenni
Szürke az ég, nélküled semmi
Kérdezem miért, miért kell ennek így lenni
Sírni fogok, nem tudom.. nincs mit tenni
Talán egyszer egy idő után
Elfelejtem és mosolyra fakadok
De újra eljön életem alkonyán
Egy végeláthatatlan áprilisnak az érzése.
Egy áprilisnak mely magányos, mint egy lány.
Elmém sötétjében
Mindent túl jól látok
De már nincs mit tenni
Amikor egyszerűen már nem érzem a napot
És a tavasz árnyékvilága magával ragadott.
Szürke az ég, idővel kékbe réved
A szürke égen látnom kellene Téged
Kérdezem miért, miért kell ennek így lenni
Sírni fogok, nem tudom..(van még mit tenni?)
Nem tudom…