Két kerékpár száguld le a dombról, a papírsárkányt követve
Virágzó fákon keresztül, az álmos vidékeken
Április reggel, szalagok csapkodtak a hajában
Kigombolt kabátok repültek a szélben, mint a vitorlák
Lerakták a kerékpárokat, sietve eldobták a cipőket a harmatos füvön
Versenyeztek a lejtőkön, a hűvös kék tenger felé
Egyensúlyozva, a világ szélén futva
Sirályokat etettek, megszámolták a hajókat a horizontnál
Komolytalannak, bolondnak és igazán boldognak érezni magad
De mindent fényesebbnek látsz, minél többször érezted már
Mámorító szél, sóspermet
Nevetve, forogni egymás kezét fogva, és beleesni a homokba
A tavasz oly könnyelműen osztogatja ígéreteit
Meleg napokat ígér, de az soha nem tér vissza többet
Elfelejti a nyomasztó érzéseket, elhallgatnak kéz a kézben
És sajgó szomorúsággal nézi haldokló naplementét