Kezem ökölben megint, de tőled csak kinyílt
Majd összefonod ujjaink.
Óvatos, elsuttogott mondataid
Lármában a remény sugarai.
Éljen! – tapsolok,
Ha hangod hallom.
Szívem szárnyra kel,
Ha felnevetsz.
Éljen! – tapsolok,
Akárhányszor rád gondolok.
Sose hagyd ezt abba!
Úgy kívánom, bár
Örökké tartana.
A világom amikor üres, Te újból betöltöd,
Tanítasz engem, életem féltve őrzöd.
És ha megint fejjel megyek a falnak,
Sisakot adsz, s kezembe hatalmat.
Éljen! – tapsolok,
Ha hangod hallom.
Szívem szárnyra kel
Ha felnevetsz.
Éljen! – tapsolok,
Akárhányszor rád gondolok.
Sose hagyd ezt abba!
Úgy kívánom, bár
Örökké tartana.
Éljen! – tapsolok,
Ha hangod hallom.
Szívem szárnyra kel
Ha felnevetsz.
Éljen! – tapsolok,
Akárhányszor rád gondolok.
Sose hagyd ezt abba!
Úgy kívánom, bár
Örökké tartana.