A köteledbe kapaszkodom
Tíz lábbal a föld felett tartasz
És hallom, amit mondasz
De egyszerűen egy hang sem jön ki belőlem
Azt mondod szükséged van rám
Aztán jössz és lehordasz engem, de várj
Azt mondod, hogy sajnálod
Nem gondoltad, hogy megfordulok és azt mondom
Hogy túl késő már a bocsánatkéréshez, túl késő
Azt mondtam túl késő már a bocsánatkéréshez, túl késő
Megragadok még egy esélyt, vállalom a zuhanást
Vállalok egy lövést is érted
És szükségem van rád mint ahogy egy szívnek szüksége van egy dobbanásra
De ebben semmi új nincs
Vörösen égő tűzzel szerettelek,
Most szomorú kéké változik, és te azt mondod
Sajnálod, mint egy angyal, a Mennyország hagyta, hogy azt higgyem te voltál az
De attól tartok
Túl késő már a bocsánatkéréshez, túl késő
Azt mondtam túl késő már a bocsánatkéréshez, túl késő
Túl késő már a bocsánatkéréshez, túl késő
Azt mondtam túl késő már a bocsánatkéréshez, túl késő
Azt mondtam túl késő már a bocsánatkéréshez
Azt mondtam túl késő már a bocsánatkéréshez
A köteledbe kapaszkodom
Tíz lábbal a föld felett tartasz