A szemem aljából kicsordult egy könnycsepp
Te voltál, ki egyedül hagyott Engem, Oh, ne
Ha itt érezhetném most a tested
Számomra Isteni lenne
Mi van (itt)? Mi történik?
Eme édes fájdalom, mely belülről szorongat Engem, míg
Semmi sem létezik Rajtam, s Rajtad kívül
Persze, hogy nincsenek
Szerelmesek, mint Mi
Kik nem hódolnak be sosem
Sem így, midőn egy hazugság
Ellopja az álmot, s a boldogságot
Szerelmesek, mint Mi
Egyre s egyre megingathatatlanabbak
Ezen titkok a hang mögött
Ma este az Enyém leszel
Mialatt a világ az álmát alussza
Boldognak lenni, szeretkezni, mintha semmi más nem létezne
Azt mondom Istennek: Ő az enyém!
És már látnak is, midőn felém tartasz
Míg semmi más nem létezik Rajtunk kívül
Persze, hogy nincsenek
Olyan szerelmesek, mint Mi
Kik nem hagyják el egymást soha
Mert létezik egy varázslat
A Te, és az Én lelkem között
Szerelmesek, mint Mi
Egyre s egyre megingathatatlanabbak
Gyászolunk és nevetünk,
Mintha egy tükör volnánk
Mi vagyunk,
S látni akarjuk egymást
Mi, mindig Mi
Míg nem létezik más, csak a légzés
Persze, hogy nincsenek
Olyan szerelmesek, mint Mi
Kik mindig egymást keresik,
S sosem okulnak
Sosem vagyunk egyedül,
A tengerparton más sincs, csak Mi, s a homok hajadban.
Nincs senki hozzánk fogható,
Oly szerelmesek, mint Mi.
Oly szerelmesek, mint Mi,
S tudod, hogy Tiéd vagyok,
Csak Téged követvén,
Ez minden, mit hallani akarnék.
Oly szerelmesek, mint mi,
S csak egy dolog létezik,
Soha senki sem lel majd oly szerelmesekre, mint Mi vagyunk.
Egyre, s egyre csak megingathatatlanok,
Ezek vagyunk mi...Oly szerelmesek, mint Mi.