Apám sírjánál a fűszál
keserűen mosolyog rám.
Szánalom a napsugárban,
nyöszörög a föld alattam...
Ne sajnáljon engem senki,
nem kell engem vigasztalni.
Apám elment, az ő dolga,
mit érzek most, nincs ki tudja...
Apám sírjánál a könnyek
néha napján elerednek.
Sajnálja ő, mit tehetne?
Másként lenne, ha még élne...
Persze, apám, másként lenne!
Minden ember másként tenne!
Ha még egy perc, csak még egy perc
jutna, de nem jut, már nem lesz...
Apám sírjánál ott állok,
bocsánatáért kiáltok.
Rossz fiú voltam - belátom,
apám fia makacsságom...
Elengedlek - elengedlek;
nem azért, mert nem szeretlek.
Viszlát apám, itt most vége:
fogadd búcsúm, eredj véle...