Ha nem tudlak elengedni... A sötétség szét fog-e választani?
A szerelem kitalációja a hazugságaink igazsága
Örökre játszottunk, de mindketten tudtuk az árát
Most az egyetlen kiút a szívformájú dobozodban van
De gyűlölöm, hogy úgy tűnt sosem voltál elég
Összetörtünk és véreztünk, de sosem adtuk fel
És gyűlölöm, hogy téged tettelek ellenséggé
És gyűlölöm, hogy a szíved volt az áldozat
Most gyűlölöm, hogy szükségem van rád
Ahogy itt pihenünk egyedül, mint jegyzetek a papíron
A legjobban komponálva se lehetne eljátszani a fájdalmunkat
Egy gyertyával az időn át, még mindig látom a szellemed
De nem tudom becsukni a szememet, ott ahol a legjobban kísértesz
Ahol a legjobban kísértesz
Gyűlölöm, hogy úgy tűnt sosem voltál elég
Összetörtünk és véreztünk, de sosem adtuk fel
És remélem, hogy áténekelek az emlékeiden
Ahogy az időn át visszhangzunk a dallamban
Most gyűlölöm, hogy szükségem van rád
És most hallom amikor azt mondtad "fáj, de szét kellett hullania, hogy működjön"
Ahogy most látlak abban, ami maradt belőlem
Túl késő az őrültségre fogni?
Mert gyűlölöm, hogy úgy tűnt sosem voltál elég
Összetörtél és véreztél a szerelem nevében
És remélem, hogy találkozunk egy másik életben
Nem gyűlölöm, hogy szükségem van rád
Nem gyűlölöm, hogy szükségem van rád
Nem gyűlölöm, hogy szükségem van rád