Augusztus közepe* és a tenger felé közeledve
Kihúzattam a tűzpiros,
Üstököst idéző spider motorját
Te kiengedted a hajad
Hogy így siettesd** a napfelkeltét
Majd hirtelen felragyogott az ég
A fejlődéstől, szerződésekről és
Hírektől dühödt
Autópálya a folyókat
Mint szalagokat szelte át
Felavatva a hidakat
És a fellendülés azon motorokkal és hatalmas
Vállalkozásokkal teli éveit
Most fogom fel…
Veled
(hogy) épp menekülök…
Aztán elértem a tengert, s a homokban szúrt,
a 60-as évektől és a zavarodottságtól megfakuló ernyőket,
Amik a napon majd leégő
Szülők és gyermekeik forró feje ***
És szokásaik fölött feszülnek
A horizont és a tenger között meghajló levegőből
Valahol a szív mélyén
Felderengett egy menekülési lehetőség,
Nekünk, lelki rokonoknak:
Együtt felhelyeztük a napszemüveget, a “polaroidot”
Aztán kitérvén a barátok,
A tréfák és a miértek elől,
Túl közeli képekről ismerős, eltorzult arccal****
Szívtunk valamit a zenegép mellett
She loves you ye yè
She loves you ye ye
Rendeltem egy Camparit az árnyékban,
A strand szélén,
Ahol arra a bizonyos, közmondásos esőre vártam,
Ami megzavarja az óvatlan, rejtőzködő szerelmeseket
A nyílt vízre kifutott csónakokban,
Miket a tenger nyel majd el
Most fogom fel…
Veled együtt (hogy) épp menekülök…
A dühöm lehetett az oka, hogy
A parton maradtak a strandlabdák és
Egy villám meggyújtotta őket…
Érezni lehetett az arcunkra, a 60-as évekre,
Az álmokra és rád hulló esőt
(Ahogy) éreztük a szívünkre és gondolatainkra
Ereszkedő varázslatot (is)
She loves you ye ye
She loves you ye ye