Nem tudom megmondani, milyen színű a szemed,
És hogy miért nem tudlak elfelejteni.
Állj meg és lásd, hogy a holnap túl messze van,
És ez a szerelem tiltott számunkra.
Ha sírsz miközben azt mondod nekem,
Hogy nem is voltál igazán enyém,
És hogy őrült vagyok, ha szerettelek,
Drágám, akkor képtelen vagyok elfelejteni szemeidet.
Szerelmem, még nincs túl késő,
De téged nem érdekel könyörgésem.
A holnap még előttünk áll,
Csak ne kergess engem az őrületbe.
Egyszer csak nem jártad már velem az utam,
Egy napon már nem fújt a szél,
Szerelmem növekszik,
Szívemet mégis a bánat tölti ki,
Mert nem jössz már vissza.