Remélem, még emlékszel rám..
Csak egy vagyok a sokból, aki arra jár
Egy hálás utazó egy kabát menedékében,
Amit még akkor adtál.
Anélkül, hogy kérdeznél bármit,
Szinte mindent elmond a szemed,
Egy másik világból.
Mert minden lépésed olyan nyugodt,
Olyan békés, és egyszerű
Ezért szeretlek.
Csak behunynám a szemem, arra vágyva, hogy lássalak Újra
Csak behunynám a szemem, arra vágyva, hogy lássalak Újra.
Egy szurdokban elrejtett falut adtál
Köszönet a hegyeknek, mosolyodnak, és holnapoknak,
És Rio Grande-nek.
Amik a beszínezték a szemem
Az élet színeivel
És az emberek alázatosságával..
...És csak ha a folyó
Halad az útján,
Hogy elérje azt a hangot...
Csak behunynám a szemem arra vágyva hogy lássalak, újra,
Csak behunyom a szemem, és úgy tűnik, hogy látlak újra
Csak behunynám a szemem arra vágyva hogy lássalak, újra,
Csak behunyom a szemem, és úgy tűnik, hogy látlak újra...
Újra...
Újra
Remélem, még emlékszel rám...
Csak egy vagyok a sokból, aki arra jár.