Szikrázó angyal, hiszem,
Hogy te voltál megmentőm, mikor szükségem volt rád.
Elvakított a hit, nem hallottam
A suttogást, a figyelmeztetést.
De már tisztán látom az angyalokat,
Ajtód elé vezetem őket,
Nincs menekvés,
Nincs többé kegyelem,
Nincs lelkiismeret-furdalás, mert még emlékszem
Mosolyodra, mikor eltaszítottál engem.
Elvitted a szívem,
Megcsaltál kezdettől fogva,
Álmokat mutattál nekem,
S én kívántam, hogy valóra váljanak.
De felrúgtad ígéreteidet, s ráébresztettél,
Hogy minden csak hazugság volt.
Szikrázó angyal, nem láttam
Sötét szándékod, érzéseidet irántam.
Bukott angyal, mondd miért?
Mi az oka, miért haragszol rám?
Látom az angyalokat,
Ajtód elé vezetem őket,
Nincs menekvés,
Nincs többé kegyelem,
Nincs lelkiismeret-furdalás, mert még emlékszem
Mosolyodra, mikor eltaszítottál engem.
Elvitted a szívem,
Megcsaltál kezdettől fogva,
Álmokat mutattál nekem,
S én kívántam, hogy valóra váljanak.
De felrúgtad ígéreteidet, s ráébresztettél,
Hogy minden csak hazugság volt.
Tarthatott volna örökké,
De most már véget ért.
Talán ez a világ nem felel meg neked,
De ez még nem ok rá,
Hogy más utat keress az életednek.
Mosolyod, mikor eltaszítottál magadtól,
Széttépte szívemet.
Megcsaltál kezdettől fogva,
Álmokat mutattál nekem,
S én kívántam, hogy valóra váljanak.
De felrúgtad ígéreteidet, s ráébresztettél,
Hogy minden csak hazugság volt.
Tarthatott volna örökké,
De most már véget ért.