Angeli nel blu [Hungarian translation]

Ki tudja, miért szeret bele az ember mindig olyanba, aki sose lesz szerelmes

Mondd meg, miért vagyok itt már egy órája,

téged várva,

De hol vagy?

Nem vagy nekem való, mindig ezt mondom

De itt maradok még, ragaszkodom hozzád

És már nem tudom, kettőnk közül ki az ártatlan,

És ki a bűnös

Te átkozott!

De ha itt vagy

Érzem, hogy felrobban a szívem

Ha itt vagy, semmi kétség nem marad

És az érzelmek hullámai olyan magasra csapnak,

Ahol a világ nem létezik többé

Angyalok a kékben, te és én

Mindig egy kicsit feljebb, elérhetetlenek (vagyunk)

Ezen az éjszakán, amiről nem tudod, mennyire

Akarnám, hogy ne érjen véget soha, angyalok a kékben

Nem vagy nekem való, de nem változik semmi

Mert nincsen senki hozzád hasonló

És a nap minden pillanatában állandóan azt akarnám, hogy az enyém légy

Talán, mert a szív egy napraforgó

És meghal, ha egy csillag sincsen

De nélküled napfogyatkozás borul

a lelkemre. Gyújts meg!

Mert te vagy, aki a tengerbe dob

Te, aki utána minden alkalommal megmenteni siet

És az érzelmek hullámai nem nyugszanak többé

Egyre magasabbra törnek

Angyalok a kékben, te és én

Mindig egy kicsit feljebb, elérhetetlenek (vagyunk)

Ezen az éjszakán, amiről nem tudod, mennyire

Akarnám, hogy ne érjen véget soha, angyalok a kékben

Angyalok a kékben

Még magasabbra, mindig egy kicsit magasabbra

Elérhetetlenek (vagyunk)

Ezen az éjszakán, amiről nem tudod, mennyire

Akarnám, hogy ne érjen véget soha, angyalok a kékben

Örökké mi, angyalok az égben

Örökké mi, angyalok a kékben

Örökké te, legédesebb méreg

Örökké mi, angyalok a kékben