Άνεμος αγάπης [Anemos Agapis] [Hungarian translation]

Annyi dolgot mondtam volna néked, - ám, egymást szem elől veszítettük

Noha, csak úgy ismerkedtünk össze..., az utcákon..., véletlenül...

Szóltam: Szívem, menj el! Mintha nem is találkoztunk volna soha...!

Ne szólj hozzám, nem érdekelnek a szabályaid - sajátos törvényeid sora!

Miért nem futsz, hogy elmondd: szeretsz engemet?

Miért nem zárod el az utam, nehogy véletlenül elmenjek?

Most miért néz Ő így reám, mint a szerelem fuvallatára?

S miért kiált bennem minden úgy, hogy maradjak mégis Nála? (x2)

Nem szólsz hozzám, nem ölelsz, nem bírsz - már nem lehet,

És elfojtom a hangom, mely már az őrületbe esett...

Annyi dolgot mondtam volna neked, de kiszórtam az utcára mindet,

Nincs már semmi számomra mindabból, ami a Tied

Mennyire megváltoztatott téged az idő - óh, mennyire kiürített!

Arcod, akár egy kavics, olyan - a víznek mélyiben...

Miért nem futsz, hogy elmondd: szeretsz engemet?

Miért nem zárod el az utam, nehogy véletlenül elmenjek?

Most miért néz Ő így reám, mint a szerelem fuvallatára?

S miért kiált bennem minden úgy, hogy maradjak mégis Nála? (x2)

Szívem, inkább; "- Sosem találkoztunk!", - ezt találd mondani

Mivel, nem kívánom magam, ilyen szerelemnek od'adni...