A szívem mélyén, rejteken
a szent erő és oltalom,
ott gyógyul sok régi sebem,
míg magam néked odaadom.
Vigyázva szólítottalak
és őszinte volt válaszod,
lebontanék minden falat...
félek, hát csend a takaróm.
Ahány rózsát érintettem,
felvérzett engem száz tövis,
és ez így megy, így megy tovább,
megsebzel, tudom, majd te is.
De el csendemtől ne fordulj,
a vétkes abban én lennék
hát szívem rejtekébe jöjj
tiéd, akár eltört vagy ép.
Én oda sem nézek inkább,
vissza ne tartson félelem,
ha ez így megy, így megy tovább,
előre el ne mondd te sem.
Veled élném az életem
a szívem most általad szép
vissza ne tartson félelem,
tiéd akár eltört vagy ép..
...
És így megy ez, így megy tovább,
előre el ne mondd te sem.