Leszáll az este
Rád gondolok
Sétálok haza
Rád gondolok
És amikor hív1, igen, így van
Rád gondolok
Hogy vagy?
Rád gondolok
Amikor útnak indulunk
Rád gondolok
És mosolygok, el nem rejthetem
Rád gondolok
Nem tudom, hogy hol töltötted a napjaidat
A szeretőiddel és a barátaiddal
De azt biztosan tudom
Hogy ki járt az eszedben
A város fényeitől messze
Ketten álmokat szőnek egy életről
Bocsáss meg nekik ha sose találják meg a szabadságuk
A szabadságuk
Túl késő van
Rád gondolok
Hazáig kísér
Rád gondolok
Annyira sajnálom, olyan fáradt vagyok
Rád gondolok
És az árnyékok között
Rád gondolok
Behunyom a szemem
Rád gondolok
Most zuhanok
Rád gondolok
La la la la la la...
Rád gondolok
Amikor a nevemet mondja1, igen, így van
Rád gondolok
Rád gondolok
Rád gondolok
Rád gondolok
Rád gondolok
És ha érzek
Rád gondolok
És ha lélegzek
Rád gondolok
És ha látok
Rád gondolok
És ha élek
Rád gondolok
La la la la la la...
1. a. b. Hímnemű személyes névmás.