أنا مش منهم [Ana mesh menhom] [Hungarian translation]

Azt mondják, a többségnek mindig igaza van.

Elolvastam és megértettem a történelem-leckét.

A többség mindig a csönd hangja.

A csalás és a képmutatás mindig jelen van,

Az igaz szó pedig magányos és távoli.

Harcoltak és harcolnak az új igényekért,

Csordaként mennek, de én még reménykedem,

Megpróbálok kitörni ebből a helyzetből.

Nem tartozom közéjük,

Úgy marják egymást, mint Káin és Ábel,

Elmegyek, megváltoztatom lakcímem, és elhagyom álmaimat.

Félnek, hogy egyszer majd mindent megértek,

Mert az ébredés megelőzi az álmot.

Azt akarják, hogy tudatlan és értetlen maradjak,

Életem omoljon össze, és harcoljak a pénzért.

Csordaként mennek, de én még reménykedem,

Megpróbálok kitörni ebből a helyzetből.

Nem tartozom közéjük,

Reggelente köszöntöm az utazókat,

A tengerre tekintek, a hullámokra és a hajókra gondolok.

Ó, idő, gonoszul elfelejted szeretteidet.

Lehunyom szemeimet, csalódtam a csodák országában.

Ébredezik egy jobb hazugság, mit talán majd elhiszünk,

Felébredek majd egy hangosabb kiáltásra, és talán a szívem elfogadja majd.