Amour plastique [Hungarian translation]

A fejemben minden megvadul

Elveszek a szemeidben

Megfulladok a bizonytalanságban szerető tekintetedtől

Csak a lelkedet szeretném megvadulni a bőrömön

Egy virág, egy nő a szívedben, Romeo

Én semmi vagyok, de a neved kínzó lélegzet

A testünkből a sötétben lassan mozdul

És azon az éjszakán könnyeket hullattam, amik lefolytak az arcomon

Csak akkor gondolok rád, ha vége a napnak, csak akkor ha

A szomorú démonjaim súlyosan esnek rám a végtelen szakadékba

Szeress úgy, ahogy a rózsák elhervadnak

Ahogy a lelkünk elsüllyed a mély könnyekben

És az este, amikor minden sötét, nézem, ahogy táncolsz

Beleremegek a csókokba az egész mellkasodra

Elveszik a lavinában, az én zavarodott szívemben

Ki vagy? Hol vagy?

A sírástól, a nevetéstől, a megriadt árnyékodtól

Beleremegek a csókokba

A fejemben minden megvadul

Elveszek a szemeidben

Megfulladok a bizonytalanságban szerető tekintetedtől

Csak a lelkedet szeretném megvadulni a bőrömön

Egy virág, egy nő a szívedben, Romeo

Én semmi vagyok, de a neved kínzó lélegzet

A testünkből a sötétben lassan mozdul

És az este, amikor minden sötét, nézem, ahogy táncolsz