Amnesia [Hungarian translation]

Egyre közelebb jön, én nem ismerem, de ő azt hiszi igen

Gyönyörű mosoly, szomorú szemek

Ez volt az én amnéziám, de már vége

Látom, ahogy lélegzel, lány, egyre hidegebb van

Látom, hogy szükséged van rám, de nem érdekel

Az összes emlékem messze jár már, velem együtt

Nem igazságos

Éreztem, hogy már majdnem megváltozott minden

De amikor nagyon fáj, akkor vesz minden homályba

Annyira hideg, és most már megőrülök

Nem értem, miért rám van egyedül szükséged

Ha ez igaz, és az te voltál

Nem gondolod? Nem gondolod, hogy tudnám?

Amnézia! Minden emlék elhomályosodik, majd eltűnik

Hova mentél?

Amnézia, minden és semmi

Nincs többé "mi", ő csak egy idegen, akit régen ismertem

Most már béke a régi énünkre

Legyen meg a belső békéjük

Mondd el, mi történt?

Kik ők? Hova jutottak?

És a fiú elég jó volt?

Mikor hűlt ki ennyire a tűz?

Mikor kezdett el a szíved lassabban verni?

Az összes emlékem messze jár már, ez nem igazságos

Éreztem, hogy már majdnem megváltozott minden

De annyira fáj, el kell engednem

Annyira hideg, és most már megőrülök

Nem értem, miért rám van egyedül szükséged

Ha ez igaz, és az te voltál

Nem gondolod? Nem gondolod, hogy tudnám?

Amnézia! Minden emlék elhomályosodik, majd eltűnik

Hova mentél?

Amnézia, minden és semmi

Nincs többé "mi", ő csak egy idegen, akit régen ismertem

Éreztem, hogy már majdnem megváltozott minden

De annyira fáj, el kell engednem

Nagyon hideg (nagyon hideg), és most már megőrülök

Nem tudom, miért egyedül rám van szükséged

Ha ez igaz lenne, és te lennél az

Nem gondolod? Nem gondolod, hogy tudnám?

Amnéziás vagyok, minden emlékem elhomályosul, amíg el nem tűnik

Hova tűntél?

Amnézia, minden és semmi

Nincs többé "mi", ő csak egy idegen

Amnézia, minden emlék elhomályosul, amíg el nem tűnik

Hova tűntél?

Amnézia, minden és semmi

Nincs többé "mi", ő csak egy idegen, akit valaha ismertem

Nem ismerlek többé

Minden és semmi

Minden és semmi

Ő csak egy idegen, akit ismertem

Amnézia, amnézia, amnézia

Gyerünk, tépj szép

És tedd meg holnap is

Már majdnem elfelejtettem, ki is vagy

Megpróbálom elfelejteni, akárhányszor látlak

Ugyan menne nélküled is (az élet)

De most már tudom, hogy szükségem van rád

Ez az egész egyfajta amnéziába torkollik

Az emlékek elhomályosulnak

Ugyan menne nélküled is

Most már tudom, hogy szükségem van rád

Ez az egész egyfajta amnéziába torkollik

Az emlékek elhomályosulnak

Ugyan menne nélküled is (az élet)

De most már tudom, hogy szükségem van rád

Ez az egész egyfajta amnéziába torkollik

Az emlékek elhomályosulnak

Szóval tépj szét és tedd meg holnap is

Már majdnem elfelejtettem, kik is vagyunk

Megengedem, hogy megőrjíts még egy napig

Ez a szerelem nem fura egy kicsit? De az...