Olyan vagy, mint a vihar, ami az ablakba csapódik
Úgy követsz, mint egy árnyék
Egy végtelen óceánban úszom
Míg vissza nem hozod az odaadásod
Olyan, mintha ezernyi életet élnék át
Folytonosan keresve azt, aki passzol hozzám
Nem működik nálam ez a továbblépés
Tüzet gyújtasz, melyben elégek
Refrén:
S nem teszek mást, csak védekezem
Egy hazugság ellen, hogy megmentsem a büszkeségem
Miközben a többiek elültették bennem a gondolatot
Hogy többek lehettünk volna, mint elképesztők
Azt hiszem, kitartok a hitem mellett
Csendes reménnyel indulok el feléd
S az, hogy átmenjek hozzád, nagyon csábít
Többek lehettünk volna, mint elképesztők
Refrén
Nem vettem észre
Hogy bedőltem egy hazugságnak
Ha bevallanám, megengednéd, hogy jóvátegyem?
Vagy már mindennek vége?
Többek lehettünk volna
Többek lehettünk volna, mint elképesztők
Refrén