Magányos, kis kerek felhő
Az égen, elhagyatott formák
A fény, a csillogás, mely azt mondja neki
Hogy az enyém elerőtlenedik tőle, de
Félek az árnyéktól
Ami rám nehezedik, mikor nem vagyok jól
Megérteni az árnyékait
Segíteni, ha bízik bennem
Elvágni a gépezetet, mely esőt csinál, megváltoztatni az életet
Hogy minden lehetséges, ezt Amélie mondta nekem...
Amélie-nek van aranya odaadni
Az élet melódiája, ez az odüsszeia
Amélie olyan, mint a barátság
Költészettel az ajkakon
Amélie-nek van aranya odaadni
Amélie szavai tele vannak mézzel
Amélie hízeleg vagy gazsulál
Az élet melódiája, óda az enyémhez
Magányos, a photomaton-omban
Nem vagyok szép, de ez összhangban van
Hogy hívjuk magunkat (egymást), de
Én öregszem, Amélie is.
Május fényei
Olyan lágy, olyan vad
Lerajzolta a gesztusokat
És rúzs, az ajkaimon...