Írtam egy dalt, egy naplót
Odaadtam a világnak
Elmeséltem a történetét annak,
Mikor csak egy kislány voltam
Megértést kerestem
Tisztaságot az igazságban
Az által, hogy felfedek minden sebet
Amit a fiatalságom alatt okoztam
Kritizáltad a döntésemet
Hogy álljak a múltam mellett
Hogy hangot adjak a fájdalomnak
Csak hogy ezt is átadhassam
De bátornak éreztem magam
És büszkeséggel teltem meg, ahogy elengedtem
A keserűséget, amit nem akart elmenni vagy hagyni, hogy nőjek
De egy egész életet fogok tölteni azzal
Hogy megpróbálom megérteni
Hogy miért, valaki, akivel a vérvonalamon osztozunk
Nem nyújtana segítséget nekem
Bocsánatot kellene kérnem?
Bocsánatot kellene kérnem?
Bocsánatot kellene kérnem?
Bocsánatot kellene kérnem?
Magamnál is jobban szerettem őt
De ő választásra kényszerített
Közte és az apám között
És így, elutasítottam
Elmenekültem a házából és haragtól
Tizenegy évesen
Követtem a görbe utat
Ami egy színpadhoz vezetett
A függönyök szétnyíltak
A szívem követte az irányt
A zene nem állt meg
És én végre fellélegeztem
De egy egész életet fogok tölteni azzal
Hogy megpróbálom megérteni
Hogy miért, valaki, akivel a vérvonalamon osztozunk
Nem nyújtana segítséget nekem
Bocsánatot kellene kérnem?
Bocsánatot kellene kérnem?
Bocsánatot kellene kérnem?
Bocsánatot kellene kérnem?