A Nap nem mondja,
Csak folyton az arcodba süt.
Éles fénye izzik,
A földbe égeti költeményét.
És a Nap nem mondja,
Fagyott szívekbe szúr.
A szív mélyén összetörik fénye,
Habokról verődik vissza.
A fény oly' meleg e helyen,
Nem szól hozzád egy szót sem,
Hegyre és fjordra fekszik nyugodtan
És estére elrepül.
Ott, ahol a kőris virágzik,
Egy hely, mintha örökkévalóságra lenne teremtve,
A föld még oly' érintetlen
Tér és és idő határán.
Refrén:
A szent ligeten
A szent hely előtt
Élet és halál rég egyesült,
Ahol a nap mindig süt.
A hatalom, mi benne nyugszik.
Lélegzetről lélegzetre.
Az utolsó zöld helyen ezen a földön,
Ott akarok meghalni
A holdfény sem mondja,
Lágyan az arcomra süt
Gyengéden végigsimít az égbolton,
Felhőkön, amik mintha pegamentből lennének
A szél durva bőrömnek,
Fekete levegő gyűlt össze,
Az atmoszféra emberalkotta
Egy század szívében.
Ott, ahol a kőris virágzik,
Egy hely, mintha örökkévalóságra lenne teremtve,
A föld még oly' érintetlen
Tér és és idő határán.
Refrén 2x