Always will be [Hungarian translation]

Napunk lement, nappalunknak vége, én itt maradtam csodálkozva.

Ez a vég, az utolsó szavam hozzád?

A nappal éjszakába fordul, és most, hogy elmentél, én itt maradtam töprengve.

Ez igaz lehet, tényleg túl vagyunk rajta?

Te voltál a szél szárnyaim alatt, megtanítottál arra, hogyan kell repülni.

Veled királyok közt éltem, hogyan halhatna ez meg/múlhatna el valaha is?

Elbúcsúzom hát, de örökké tiéd leszek,

Mindig is az leszek.

Egyek voltunk, mi voltunk minden, mi voltunk az egyetlenek,

Jövőnk reménnyel teli, semmi sem állhatott utunkba,

De az álmok változhatnak, a látomások lehullanak, annyira magányosnak érzem magam,

A tűzön is átmennék még egyetlen egy napért.

Te voltál életem angyala, megtanítottál arra, hogyan legyek szabad,

Most egy idegen vagyok szemeidben, a falak elzárnak engem.

Elbúcsúzom hát, de örökké tiéd leszek,

Mindig is az leszek.

Hiányzol, szívemben te vagy az egyetlen,

És mindig is az leszel.

Mikor kelet felé fordulok, nem látom a hajnalt,

De a sötétség után eljön a fény,

És mikor nyugat felé fordulok, a csöndes éj elrejt mindent,

Ahol a vény oly fényesen ragyog.

Elbúcsúzom hát, de örökké tiéd leszek,

Mindig is az leszek.

Hiányzol, szívemben te vagy az egyetlen,

És mindig is az leszel.

Na-na-na, és mindig is az leszel,

Na-na-na, és mindig is az leszel,

És mindig is az leszel,

Az én kicsi egyetlenem,

És mindig is az leszel.