Talán nem bántam veled
Olyan jól, ahogy kellett volna
Talán nem szerettelek
Annyiszor, ahogy tehettem volna
Apróságok, amiket mondanom és tennem kellett volna
Én csak sosem szenteltem neki időt
De mindig az eszemben voltál
Mindig az eszemben voltál
Talán nem öleltelek
Azokban a magányos, magányos időkben
Azt hiszem sosem mondtam neked
Hogy annyira örülök, amiért az enyém vagy
Ha azt éreztettem veled, hogy csak a második vagy
Sajálom, vak voltam
De mindig az eszemben voltál
Mindig az eszemben voltál
Mondd el, mondd, hogy az édes szerelmes még nem halt meg
Adj nekem, adj még egy esélyt
Hogy elégedetté tegyelek
Elégedetté foglak tenni
Apróságok, amiket mondanom és tennem kellett volna
Én csak sosem szenteltem neki időt
De mindig az eszemben voltál
Mindig az eszemben voltál