Éjféli lovasként vágtáztam egy füstfelhőn
Csüngtek rajtam, egy fütyre volt sok nőm
Acélember voltam
Magasztos terveim grundoltam
De egyedül voltam.
Hallhattam zihálásod
Széllel vetekző fuvallatkor
A tested is beleremegett
Oh, micsoda éjszaka volt az akkor
És most az a helyzet:
Még mindig egyedül vagyok.
A Föld minden gyönyörével
A teremtés egész szívével
Valahogy a végére mindig magamra maradok.
Mindig csak egyedül vagyok.
Ezért énekelek és várok
A szerelemnek idő kell
Messzire jutottunk
Épp csak egy szívdobbanás
És enyém vagy nem vitás
Nem akarok egyedül lenni.
Sajna, mióta semmi üzenet tőled felém
És mióta minden perced foglalt
Otthon ülök én
Remélem számítok neked
Mindenhol téged érezlek,
De még mindig magányosan.
Sors fintoraként, szerencsekerék görget
Tudom nem mennyei a szeretet vagy gyűlölet
A fájdalom alanya vagyok belátom
Idegenként az esőben ázom-fázom
Egyedül vagyok.
És ha látható a fényében sütkérezni
Lehetséges csak az én képzeletem
Ez egy másik történet, egyszer elmesélhetem
Ezért énekelek és várok,
A szerelemnek idő kell,
Messzire jutottunk,
Egy magányos szívdobbanásra
Vágyom a viszonzásra
Nem akarok egyedül lenni.
.
A Föld minden gyönyörével
A teremtés egész szívével
Ez egy más sztoryt igényel.
Ezért énekelek és várok
Imádkozom hogy ne legyen túl késő
Messzire el tudtunk menni
Csak egy magányos szívdobbanás
Enyém vagy nem kell senki más
Nem akarok egyedül lenni.
Eltávozva de nem elfeledve
Elkapott az eső, de mindenki el van menve
Megbirkózom az éjszaka hevével
A szerettet kőszív természetével.
Sugározd a fényt's keresd
És előbb-utóbb óceánodon lebegsz {Nem akarok egyedül lenni}
Eltűnök, el fogok menni
Elkapott az eső, nincs otthon senki {Nem akarok egyedül lenni.}