Csak igazságtalanság maradt
Az örök világosság is kihunyt
A szeretetlenség univerzumának
Zenitjén Te ott vagy
Kiürül a szív- egy részem távozik
Semmi nem élte túl
Mi már régesrég szakítottunk csendben
És napról napra a „mi ” -re hivatkozva
Nőttön nőtt szerelmünk hazugsága
Tovább járva közös utunkat
Még jobban eltávolodva egymástól
Együtt – magányosan
Elfelejtetünk megújulni
A szokás összekuszál
A tehetetlenség fullasztó
A részegítő arrogancia közelsége,
meneküléshez vezet
Táncolj- Életem- táncolj
Táncolj velem
Táncolj velem újfent
a meztelen szerelem tiszta mámorába
Ha látom Őt így
Ha megtapasztalom Őt
Ha látom Magunkat
Akkor valami, mégis átvészelte
És mikor felfedezem az erőt és reményt
Ha tudnék hinni Magunkban
Ha el tudnám Őt érni
Enyém lehetne még egyszer
Ha van alapzat – van fundamentum
Ha még egyszer feltárhatnánk egymást
És Ő nagyon vágyná
Én akarom !