All Too Well [10 Minute Version] [Taylor's Version] [From The Vault] [Hungarian translation]

Átsétáltam veled az ajtón, a levegő hideg volt

De valamiért mégis otthon éreztem magam

És én ott hagytam a sálam, a nővéred házában

És neked még mindig meg van a fiókodban, még most is

Oh, az édes természeted és ahogy tágra nyílt szemekkel bámultalak

Énekelünk az autóban, elveszve a városban

Őszi levelek hullanak mint a darabok a helyükre

És el tudom képzelni még mindig ennyi nap után is

És tudom már rég elmúlt

Az a varázslat már nincs itt

És lehet, hogy megvagyok de egyáltalán nem érzem jól magam

Mert itt vagyunk megint azon a kis városi utcán

Majdnem áthajtottál a piroson, mert engem néztél

Szél a hajamban, ott voltam

Emlékszem mindenre túlságosan is jól

Fotó album a pulton, elpirultál

Egy kisgyerek voltál szemüvegben, emeletes ágyon

És az anyukád történeteket mesél rólad a foci csapatban

Mesélsz a múltadról, miközben azt gondolod én leszek a jövőd

És felém dobtad a kocsi kulcsot

"a fenébe is a férfi uralommal"

Kulcscsomó a földön

Mindig elkerültük a veszekedéseket

És én azt gondoltam útközben

"Minden percben most már kimondhatja, ez szerelem"

Soha nem hívtad annak ami volt

Míg aztán meg nem haltunk és sebesültünk

Ellenőrizted a pulzusom és vissza jöttél ígérve

Még mindig minden ugyanolyan 3 hónap után a sírban is

És aztán csodálkoztál, hova tűntek az idők amikor én még keresni szoktalak

De én csak szégyent éreztem

Te pedig tartottad az élettelen testemet

És tudom már rég elmúlt

És nem volt más amit tehettem volna

És elfeledkeztem rólad már jó ideje

Ahhoz, hogy tudjam miért is kellett elfelejtenem

Mert megint itt tartunk az éjszaka közepén

Táncolunk körbe-körbe a konyhában a hűtő fényében

Le a lépcsőkön, ott voltam

Emlékszem mindenre túlságosan is jól

És megint ott tartunk amikor senkinek nem kellett tudnia rólunk

Te titokban tartották engem, én meg fogadalomként tartottalak

Szent ima és megesküdtünk hogy mindenre emlékezni fogunk, héj

Talán elbeszéltünk egymás mellett

Talán túl sokat kértem

De az is lehet, hogy ez az egész egy csoda volt

Mígnem te tönkre tetted

Félve futottam, ott voltam

Emlékszem mindenre túlságosan is

És aztán megint felhívsz

Hogy össze törj mint egy ígéretet

Olyan lazán kegyetlenül az őszinteség nevében

Most pedig egy összegyűrt papírlap vagyok a földön feküdve

Mert emlékszem mindenre, mindenre túlságosan is jól

Azt mondják, minden jó ha a vége jó

De én minden alkalommal egy újabb poklot élek át

Mikor átversz

Azt mondtad ha talán korban közelebb lettünk volna egymáshoz

Minden rendben lehetett volna

És ettől a mondattól legszívesebben meghaltam volna

A képzeleted rólam, ki volt ő?

Egy soha rá nem szoruló, örökké szerethető ékszer, aminek a fénye mindig rád süt

Nem nyafog egy partin

Valami színész megkérdezte tőlem, hogy mi történt

Te, hát te történtél

Te, aki elvarázsolta apám félrevezető viccekkel

Kortyolgatva a kávét mintha valami késő esti TV-műsorban lennél

De aztán apa nézett ahogy figyeltem az ajtót egész éjjel arra várva, hogy te gyere

És azt mondta, "Jó mókának kéne lennie betölteni a 21.et"

Nem akar telni az idő, olyan mintha megszállt volna

Szeretnék a régi énem lenni, de még mindig próbálom megtalálni

A kockás inges napok után, és amikor magadévá tettél

Most meg küldözgeted vissza a holmijaim és egyedül sétálok haza

De megtartod a sálam arról az igazán első hétről

Mert az ártatlanságra emlékeztet, és olyan illata van mint nekem

Nem tudod kidobni

Mert mindenre emlékszel túlságosan is jól

Mert megint itt tartunk, és én annyira szerettelek

Még azelőtt mikor elvesztetted az egyetlen igazi dolgot amit valaha is ismertél

Ritka volt, ott voltam

Emlékszem mindenre túlságosan is jól

Szél a hajamban, ott voltál

Emlékszel mindenre

Le a lépcsőkön, ott voltál

Emlékszel mindenre

Ritka volt, ott voltam

Emlékszem mindenre túlságosan is jól

És soha nem voltam jó a viccek mesélésében

De csattanó így szól

"Én idősebb leszek de a szeretőid az én koromban maradnak"

Még akkor amikor a te brooklynod össze törte csontjaim

Egy katona vagyok aki vissza nyeri a súly felét

Mondd az ikerláng sebe kékre festett?

Csak így kettőnk között, téged is megviselt ez a szerelmi viszony?

Mert ebben a hideg városban

Még mindig emlékszem az első hóesésre

És, hogyan csillogott mikor leesett

Emlékszem rá túlságosan is jól

Csak így kettőnk között, téged is megviselt ez a szerelmi viszony?

Csak így kettőnk között te is emlékszel mindenre túlságosan is jól?

(Kettőnk között)

Csak kettőnk között, én mindenre emlékszem túlságosan is jól

(Kettőnk között)

(Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam)

(Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam)

(Áldott ima, ott voltam, ott voltam)

(Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel)

(Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam)

(Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam)

(Áldott ima, ott voltam, ott voltam)

(Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel)

(Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam)

(Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam)

(Áldott ima, ott voltam, ott voltam)

(Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel)

(Szél a hajamban, ott voltam, ott voltam)

(Lent a lépcsőn, ott voltam, ott voltam)

(Áldott ima, ott voltam, ott voltam)

(Ritka volt, túlságosan is jól emlékszel)