All The Tears [Hungarian translation]

Magunkra lettünk hagyva teljesen?

Anyámnak nincs ideje, de mégis gondoskodik rólam,

s minden könnycseppét kisírta már,

Most én is a folyóval együtt áramlok.

Három napja születtem,

S eljött az idő,

Hogy megembereljem magam.

Nem akarom elpusztítani

Az egyetlen lehetőségemet arra,

Hogy itt lent életben maradhassak.

Fúj a szél, én meg annyira félek,

És a hullámok meg olyan nagyok, én még nem állok készen,

Erősnek kell lennem,

de egyelőre még kisírom minden könnycseppemet.

Lépj be a viharba, és érezd az elektromos kard erejét

Az egész életem azon van, hogy porig égjen;

Küszködök, az élet csak illúzió,

de egy szebb jövőről ábrándozok.

Ezt a rejtett tudást onnan szereztem,

ahol jelenleg is állok,

Az annyira értékes, féltve őrzött jelképek

ilyen nagyságig lettek terjesztve;

Felejtsd el a sérülteket,

Mindegyikük csak akar és küszködik,

Mindegyikük harcol, és azon van, hogy a könnyeit szárítsa.

Mindannyian magunkra lettünk hagyva,

de életeink természetüktől fogva egymáshoz vannak fűzve;

Én most elhagyom ezt a világot,

de a folyó áramlását sosem fogom elfeledni.

Az élet fájdalmai és buktatói;

A hegeimet félre teszem, és elkezdek szeretni.

Szembe kell néznem a lét igazságával;

Hajómat hátra hagytam,

Nem viszem magammal.

Ahova én megyek, ott nem sírni fogok,

hanem meghalni.