Ki kell ábránduljak, lángoljak a fényben
Hogy kergessek egy tollpihét a szélben
A parázsban a gyönyörűség köntösét szövik
Egy végtelen fonalból mely lassan legombolyodik
Hány órája és napja, hogy vége szakadt
Az árapály elhalványította a lángot
Végül is nyílt a harc, a lidérc kezéből kifejtődik
Ez már a vég vagy még csak most elkezdődik?
Minden szeretetem, az összes szeretetem
Most már a tied minden szeretetem, szeretetem
Minden szeretetem, az összes szeretetem, oh
Most már a tied minden szeretetem, szeretetem
A kupát felemelik, köszöntés ’ majd ürül
Egy hang a rivalgáson átszűrődik
Büszke Ariadné, csak egy szavadba kerül
És még egyszer a terítőt megpörgetik.
Minden szeretetem, az összes szeretetem, oh
Most már a tied minden szeretetem, szeretetem
Minden szeretetem, az összes szeretetem, igen
Minden szeretetem a tiéd, gyermekem
Tiéd a szövet enyém az óramutató mely az időt szabja
Az övé az erő mi benne rejlik, majd megmutatja
Miénk a tűz minden megőrzött melegével
Szélben Ő csak egy tollpihe, gyönge erejével.
Minden szeretetem, az összes szeretetem, oh
Most már a tied minden szeretetem, szeretetem
Minden szeretetem, oh igen
Most már a tied minden szeretetem
Minden szeretetem, az összes szeretetem
Minden szeretetem, szeretetem
Néha , időnként
Néha, időnként, oh szeretet
Hej, hej, hej
Hej, hej, hej
Ohh, Igen, ez minden szeretetem
Minden szeretetem, az összes szeretetem, tied most
Minden szeretetem, az összes szeretetem
Minden szeretetem, neked , a tiéd , neked, neked, igen
Kicsit magányos leszek.