Raoul:
Nincs több lázas rémkép,
mi vaksötétbe hív,
Ne félj, nem bánthat senki,
jöjj hozzám...megpihenni.
Rémült órák könnyét én felszárítom mind,
Lehetek a szabadságod,
Ne félj, én melletted állok,
csak egy szavadra várok…
Christine:
Mondd, hogy szeretsz minden ébren töltött pillanatban,
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem, míg élsz, míg élek
Ígérd meg, hogy minden amit mondasz az igaz
csak ennyit kérek én.
Raoul:
Oltalmazlak mától,
Hadd legyek a fényed nincs több rettegés,
Nincs több lidérces álom,
a félelmeid hagyd messze mögötted ...
Christine:
Csak ennyit szeretnék,
árnyak nélkül élni,
És még az kell, hogy itt légy,
hogy oltalmazz és megvédj.
Raoul:
Hát válassz társadnak míg élsz, míg élek,
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek most és mindig,
Bárhova mész, hadd menjek veled
Ez minden, amit kérek Én.
Christine:
Mondd, hogy megosztod velem a szerelmedet, egy életen át
Mondd azt a szót és én követlek téged ...
Együtt:
Írd át lángbetűkkel Sorsunk Könyvét,
/Oszd meg minden napodat velem, minden este, minden reggel/
Christine:
Mondd, hogy szeretsz…
Raoul:
Tudod, hogy igen.
Együtt:
Szeress, csak ennyit kérek én...
Bárhova mész, hadd menjek veled
Szeress, csak ennyi t kérek én !