A vállaid márványból vannak
A nyakad fehér és rugalmas
A szobádba árnyékok lopóznak
És a lélegzetem forrón horzsol téged
Odakint nagy eső esik
Az ágyad hirtelen lángra kap
Előttem fekszel a párnán
Mint egy ékszer a bársonyon
Mondd, a fájdalomtól sírsz
vagy az örömtől?
Megcsókolom a sebeidet
Elveszek belőled egy kortyot
Megcsókolom a sebeidet
Egyedül hozzám tartozol
Az utolsó csepp vérig
Szorosan magam mellett tartalak
Mert az összes sebed
az enyém
Egy hullám vágyakból
erős, mint ahogy a tajték csapódik a sziklának
A szívemben erősen pumpál a vér
Csak önmagam szeretnék lenni
Mondd, a fájdalomtól sírsz,
mert az öröm elhagyott?
Te vagy a hetedik mennyországom
Te vagy a paradicsomom
Megcsókolom a sebeidet
Elveszek belőled egy kortyot
Megcsókolom a sebeidet
Egyedül hozzám tartozol
Az utolsó csepp vérig
Szorosan magam mellett tartalak
Mert az összes sebed
az enyém
Megcsókolom a sebeidet
Megcsókolom a sebeidet
Megcsókolom a sebeidet
Elveszek belőled egy kortyot
Megcsókolom a sebeidet
Egyedül hozzám tartozol
Az utolsó csepp vérig
Szorosan magam mellett tartalak
Mert az összes sebed
Az összes sebed az enyém