Soha nem gondoltam, hogy ott találom magam
Egy ágyban, kövek közt
Az oszlopok mind emberek, kik
Könyörögnek, hogy összenyomhassanak
Nem sejlenek hajók a mély, sötét tavakon
És jelek sem, mik hazavezetnek
A barlangokban
Minden macska szürke
A barlangokban
A szövetek beterítik a bőrömet
A halálos zárkámban
Egyetlen hang
Cseng tovább és tovább és tovább